2011. december 1., csütörtök

České Budějovice (Budweis) és a Budweiser Budvar




Nem sokat tudok II. Ottokár cseh királyról. Az viszont biztos, hogy megérdemelten nevezték el róla České Budějovice reneszánsz és barokk épületekkel szegélyezett, macskakővel kirakott főterét. Ottokár volt ugyanis az a király, aki nem felejtett el sörfőzési jogot adományozni a településnek.És lám-lám, ma ez a város a sörgyártásáról (esetleg még a KOH-I-NOOR ceruzájáról) világhíres. 

Dél-Csehország fővárosának korábbi,német neve valaha Budweis volt. Nagy hiba volt átkeresztelni a várost, hisz a Budweis névvel máris nagyobb eséllyel indulhatna a Budweiser  márkanév használatával kapcsolatos perekben. De erről kicsit később.




Advent első vasárnapján a város főterén zajlik az élet, sütik a kolbászt, forog a körhinta, mindenfelé csapolják a sört vagy éppen forralt bort mérnek, kézművesek, vásárosok kínálják a portékájukat. A tér közepén áll egy hatalmas, Sámsonról elnevezett szökőkút. A kút környékén kell lennie egy szabálytalan alakú kőnek, amin egykor az akasztófa állt. Mondják, ha erre rálépsz, sosem találsz haza. Mi nagyon nem akarunk másnap hazamenni, de hiába keressük ezt a követ, mind olyan szabálytalan.



Megnézzük a tér sarkán álló Fekete tornyot, ahol lépcsőfutó versenyeket is szoktak rendezni, és amelynek a tetejéről csodás lehet a kilátás, de sajnos októbertől áprilisig zárva tartják. Pedig most majdnem olyan szép az idő, mint áprilisban.

Nem baj, nem is a látnivalókról akarok én írni, hanem a város nagy hagyományokkal rendelkező sörgyáráról. Könnyű megtalálni, csak be kell írni egy GPS-be a címét: a Karoliny Svétlé 4. és követni az instrukciókat.



Vasárnap délután lévén, a Robin Cook regények alapján készült amerikai filmek látogatói központjára emlékeztető hatalmas, napsütötte, üvegfalú aulában csak mi vagyunk. A sarokban egy kis üzlet, márkatermékek vásárlására van itt lehetőség.
Mi öten alkotunk egy csoportot, így részt vehetünk egy vezetett serfőző körúton. A jegyekért 350 koronát fizetünk, ebben két felnőtt és három diákjegy foglaltatik, akit érdekel, számoljon (a cseh korona árfolyama pedig mostanában úgy 11,50 Ft).
Angol vagy  német nyelvű idegenvezetést lehet kérni, hozzánk csapódik még egy fiatal pár,a lány talán cseh, a fiú svájci. Az idegenvezetőnk egy középkorú férfi, hihetetlenül szimpatikus és kedves, fél óra elteltével a barátainak szólít minket. Biztat, hogy fényképezzek csak nyugodtan. Én egyébként rettenetesen örülök már annak is, hogy egészen kiválóan értem amit mond.Nem volt ez így a nyáron, a londoni National Gallery-n belüli idegenvezetés során, és akkor szomorú is lettem egy kicsit.Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a sörgyártáshoz sokkal jobban értek, mint a művészetekhez. Most tanulok meg néhány új szót, úgy mint: brewery,malt,barley,hop, valamint számtalan információhoz jutok a sörgyártás kapcsán.
  
A túra célja annak megismerése, hogy kapcsolódik a hagyományos technológia a modern sörgyártáshoz.
Kiderül, hogy a Budweiser Budvar összetevői a különleges dél-csehországi maláta,a híres zateci komló,a kristálytiszta artézi víz.


A budejovicei sörgyárban már az 1200-as években főzték a sert,de a nagy kapacitású gyár,részvénytársaság 1795 óta működik. Akkoriban még nem Budvarnak nevezték az italukat, viszont mire felvették és levédették a Budweiser  valamint a Budvar (Budějovice Pivovar) nevet (1920-as, 30-as évek), addigra az amerikai Anheuser-Bush sörcég már rég használta a Budweiser márkanevet. Hisz ők ezt még 1878-ban levédették! 1918-ban a szesztilalom miatt leállt a sörgyártás, majd azt 1933-ban folytatták, szintén a Budweiser névvel.  A nagy amerikai cég meg is próbálta felvásárolni a cseh privatizáció idején kis vetélytársát,de végül a kormány ezt megakadályozta. Az amerikaiak pedig bírósághoz fordultak, harcolnak a piacért. Hát innen a márkanév használatával kapcsolatos számtalan jogvita. Az érintett államok bíróságai abban kell hogy döntsenek, és döntenek is, hogy kié az igazi Budweiser.Én mindenesetre a cseheknek drukkolok.

Bárhogy is van ez, a cseh Budweiser igazi minőség, azt a világon mindenhol ismerik. Nyílt titok a nagy titok, miszerint jellegzetes ízét,kellemes aromáját  a moldvai maláta, a zateci komló  és a 300 méter mély artézi forrásból jövő víz adja. A sörgyárnak saját artézi kútjai vannak, az ezekből nyert víz bármilyen kémiai módosítás nélkül is kiváló, bébivíz minőségű.



A sörgyártás központja a sörfőzőház,ez a sörfőzde szíve. Itt keverik össze ezt a kiváló minőségű vizet a többi hozzávalóval,malátával, komlóval, és nem használnak semmilyen  pótanyagot (árpa, rizs).A pépet egy technikailag fontos, bizonyos hőmérsékletre felmelegítik, aztán forralják, kétszer összezúzzák, élesztővel erjesztenek, leválasztanak, szűrnek, megint forralnak,végül hűtenek. A kedves idegenvezető mindezt ábrán is elmagyarázza, de ez a rész nekem bonyolult,engem kevésbé érdekel, mint a jogi problémák. Minden esetre az biztos, hogy kétféle erjedés van, alsó és felső, attól függően, hogy az élesztő a sör felszínén vagy az alján állapodik meg.A Budweiser Budvar alsó erjesztésű, a 10 napig tartó erjedés  során alkohol és széndioxiod képződik,ezek aránya jelentősen befolyásolja az adott sörfajta ízjellemzőit. Henger alakú, kúpos fémtankokat használnak az erjesztésre, környékükön érezni is az erjedési folyamat enyhe szagát.  
Külön meglepő számomra, hogy az egész gyár területe mennyire rendezett és mindenhol milyen nagy a tisztaság.


A serfőző túra része egy kóstoló a jéghideg pincében, ahol a sör végső erjedése és érlelése zajlik (ez az ászokolás). Hatalmas fémtartályokban, 1 fokon  érlelik 90 napon át, a palackozást megelőzően a friss sört.Az átitatódik szén dioxiddal,az élesztő leülepszik, kialakul a habszerkezete.Az érlelt sört végül átszűrik, az szűrés után tökéletesen átlátszó,majd sterilizált hordókba töltik. Ez az a bizonyos young beer, ami még nincs pasztörizálva, hisz arra már csak palackozást követően kerül sor. Az íze semmi más sörhöz nem hasonlítható, hihetetlenül finom.Sör ennyire jól nekem  még nem esett, mint itt. Egy alaposan beöltözött néni csapolja, mintha tehenet fejne, és jóízűen iszik velünk ő is,csakúgy, mint a vezetőnk. Gondolom egy pivovárba  csak olyan alkalmazottat vesznek fel, aki szereti a sört…De nem sajnálják tőlünk sem, a kezünkbe adnak még egy-egy pohárral, úgy indulunk tovább.



A palackozóban vasárnap délután nincs műszak, este kezdenek a dolgozók, de nem is hiányzik a zaj.Itt először az üvegeket mossák, sterilizálják, ellenőrzik a sérülésmentességüket. Tölcséreken keresztül megtöltik őket, majd kupakokkal lezárják.Csak ezután jön a pasztörizálás, 66 fokon. Majd címkéznek és összecsomagolnak óránként 40000 palackot. Végül 60 országba elszállítják.



Dobozos sört nem látunk sehol, megkérdezzük hát, ennek mi az oka. Mint kiderült,azokat Ausztriában az Ottakringer  dobozolja. Reméljük, ebből nem lesz jogvita.


A bohémiai kirándulásunk további részeiről folyt.köv.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedvcsináló ez az írás,kívácsi lettem a folytatásra is.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...