
Hétvégén legyártottam a házi mézes marcipánnal készített szaloncukrokat.
Közben többször adtam hálát a szüleimnek, amiért diplomát adtak a kezembe és nem szaloncukorkészítésből kell megélnem.
Akinek még imába foglaltam a nevét, az Piszke volt, mert minden az ő leírása alapján készült, és tökéletesre sikerült. Így lesz a mi fenyőfánkon Anthon Berg beütésű aszalt szilvás-marcipános, és aszalt sárgabarackos-marcipános szaloncukor is.Jégkockatartót használtam a formázáshoz,ráadásnak szív alakú bonbonokat is készítettem, ugyanezzel a töltelékkel...
Piszke leírása alapján elég emberes adag marcipánt állítottam elő, ami kimaradt a szaloncukorból, olyan 25-30 dkg, abból töltött mézesfalatokat készítettem. A jól bevált mézeskalácsom tésztáját fele adagból elkészítve, keskeny téglalap alakúra nyújtottam ki, a közepére raktam a hosszú rúddá sodort,hűtőből kivett marcipánt, feltekertem a tésztát és kis darabokra vágva kisütöttem.

Nagy köszönet illeti Lúdanyót , egész pontosan az ő leányát is az aszalt gyümölcsös szaloncukrokért, nálam még ezekbe is jutott kevés a marcipánmasszából, és a változatosság kedvéért,no meg azért, mert minden étcsoki elfogyott közben, ezek fehércsoki bevonót kaptak.
Még egy-két nagy feladat vár rám, mert érzem, nem élhetek sem mini habcsók , sem francia habcsók nélkül...










